Arányváltás

Fiat 500L teszt
2014-10-21 01:02

Arányváltás

Teszt: Fiat 500L Living

Az összkerékhajtású 500X megjelenéséig az 500L Living a típuscsalád legextrémebb tagja. A 120 lóerős benzinmotorral próbáltuk ki, milyen a duplájára fújt kisautó.

A „mi lett volna, ha” jellegű gondolati folyamok általában nem vezetnek sehová, ez esetben mégis érdemes eljátszani a gondolattal, vajon hogy alakult volna a Fiat városi egyterűjének a sorsa, ha a márka nem dönt úgy, hogy minden áron meghódítja Észak-Amerikát, és ezt (egyébként nagyon helyesen) körömszakadtáig az 500-asra alapozva teszi.

Végtére is genetikailag semmi nem indokolja, hogy az 500L, illetve annak itt tesztelt, nyújtott kivitele, az 500L Living akár nevében, akár formájában a cuki kis kétajtósra emlékeztessen: a 4,35 méteres autó műszakilag a Grande Puntóra épül, így talán hitelesebb és praktikusabb lett volna, ha annak áramvonalas idomait ölti magára.

Hitelesebb és praktikusabb, igen, ám kész öngyilkosság. Akkor ugyanis a Fiat kis buszlimuzinjai egyek lettek volna csupán az egyendizájnú tömegből, későn érkező tucatáruk; így viszont egyéni ízlést hirdető kiáltvány, különösen az 500L Living, amelynél az ihletadó 500-as duciságát messze hátranyúló karosszériával voltak kénytelenek ötvözni a tervezők.

Ez óhatatlanul konfliktusokat szül, még akkor is, ha (vagy talán éppen azért, mert) a C-oszlop mögötti betoldásnál nem az eredeti síkon vitték tovább az ablakkeretek vonalát, hanem beszűkítették, összecsippentették azt. Ez különösen feltűnő a tesztelt autó egyébként rendkívül látványos és elegáns, kéttónusú fényezése mellett, de az alapvetően más arányokra méretezett kerekek, kerékdobok is megbontják az összhangot. Persze ez erősen szubjektív, hiszen tesztünk során kizárólag pozitív kommentek érkeztek az autóra – az biztos, hogy orra és fara egyaránt erőteljes, egyedi, kedves és modern, egyszóval könnyen szerethető; ami közte van, azzal meg majd csak kibékül az ember.

A magas építésmód (az autó 1,78 méter széles, és 1,67 magas, tengelytávja 2,61 méter) minden előnyét hozza az autó. Kiváló a be- és kiszállási kényelem, a jól formált szélvédőoszlopok kevéssé korlátozzák a kilátást, bár hátrafelé pillantva erdővé sűrűsödnek a tetőoszlopok. A fejtér több mint elegendő, az ülések pedig rendkívül nagy tartományban állíthatók függőlegesen. Ez könnyen meg is tévesztheti az embert, sokat kell dolgozni a helyes üléspozíción, és ha készen vagyunk, utána sem biztos, hogy minden optimális. 190 centiméteres sofőrnek például képtelenség úgy beállítania az ülés magasságát és kormánytól való távolságát, hogy a klímaberendezés három vezérlő tárcsájának legfelső karimáját ki ne takarná az idomot keretező, egyébként pofás perem. Így csak érzésre adagolhatjuk például a befújt levegő mennyiségét, mivel az azt jelző diódasor csak hátrahajolva látszik, az pedig  menet közben nem valami szerencsés ötlet.

Állítsuk tehát automatikusra a légkondicionáló vezérlését (a tesztelt Lounge kivitelen alapáras tétel), és ez a probléma is megoldódott. Bárcsak ilyen gyors orvoslást találnánk a hihetetlenül rövid ülőlapokra; szerencsére az üléskomfort összességében még ezzel együtt sem rosszabb az átlagosnál, de reméljük, hogy az első adandó alkalommal lecseréli egyébként tetszetős, bár kissé szöszölődő kárpitozású üléseit a Fiat.

Az 500L vezetése olyan magától értetődő, mintha a parányi 500-ast terelgetnénk. A szokatlan formájúnak tűnő, valójában csak optikai játékot űző volán remek fogást kínál, gombnyomásra érkezik a városban áldás jelentő extra rásegítés (City üzemmód), egyetlen bánatunk a lakkozott középrész, ami szerencsétlen esetben képes becsillogni. A kormány körüli kezelőszervek a Fiat szabványos moduljai; logikájuk sajátos, megszokást igénylő, ám nem franciásan kusza, így mindössze néhány nap megszokni, hogy mit merre, hogyan kell mozdítani.

A sebességváltó pontos, egyedül a gigantikus, férfitenyérbe illő váltógomb nem lesz ínyére a hölgyvezetőknek. A fékek határozottan, erősen harapnak. A futómű nem kedveli az útegyenetlenségeket, cserébe kanyarban is stabilan tartja az ívet.

A motor a Fiat megszokott 1,4 literes, 120 literes benzines turbósa. A nagy homlokfelület és a magas, közel 1,4 tonnás saját tömeg miatt azonban kevésbé lendületes és pláne kevésbé takarékos, mint a Puntóban. Hogy dinamikusan rajtolhassunk el a lámpáktól, igen rövid az első fokozat, így az 500L úgy lő ki, mintha kergetnék; amint azonban leforog a motor, és feljebb kapcsolunk, megtorpan a lendület, és a továbbiakban visszafogottabban haladhatunk.

A fent leírtak másik kellemetlen mellékhatása a magas fogyasztás. A városi átlag 10 liter körül volt, és országúton sem tudtuk 8 liter alá leszorítani. Ez persze nagyjából összhangban van a hivatalos gyári adatokkal, mégis mellbevágó adatról van szó. Cserébe nagy sebességnél is lendületes, sőt, meglepően csendes a kis-nagy Fiat.

Lehetne persze bármilyen takarékos, mindez fabatkát sem érne, ha elsődleges funkcióját nem töltené be maradéktalanul a modell. Betölti, nem is akárhogy: hátul bőséges a helykínálat, az ülések állíthatók és dönthetők, akármerre nyúlunk, tárolórekeszek, polcok, fiókok várják a kacatokat, a háromrészes kesztyűtartótól az öblös ajtózsebekig. A felhasznált anyagok minősége nem kiemelkedően jó, azonban játékos, izgalmas textúrájuk feledteti ezt a hiányosságot, az összhatás kedvező.

A csomagtartó alaphelyzetben 638 literes, ami több mint elegendő egy családi nyaraláshoz, még akkor is, ha egy család köztudomásul mindig addig pakol, amíg meg nem telik az éppen aktuális gépkocsi. A Living modell igazi nagy dobása azonban nem ez, hanem a 250 ezer forintos felárért megrendelhető plusz két (na jó, fél) ülés. A padlóból játszi könnyedséggel kihajtható, az előre-hátra tologatható második sori üléseket előre döntve (ebben teleszkóp segít) kényelmesen megközelíthető üléseken persze csak gyerekek férnek el, ők viszont nagyon kényelmesen ülnek. Valamivel morgósabb így a második sori utasok kedve, hiszen a kiemelhető csomagtér-takaró rolónak nincs hely a kocsiban, így kénytelenek vagyunk a lábuknál elhelyezni azt.

Az összbenyomást a gazdag alap- és izgalmas opciós felszereltség erősíti. A tesztelt, legmagasabb felszereltségi szinten bőrkormány, ködfényszóró, eső- és szürkület-érzékelő, tempomat, keréknyomás-érzékelő, tolatóradar, kihajtható hátsó asztalkák, érintőképernyős, Bluetoothos, USB-s audiorendszer boldogítja a tulajdonost.

Az extralista a térdlégzsáktól és a kissebességű ütközést megelőző biztonsági rendszertől (100 000 Ft) kezdve a kéttónusú fényezésen (250 000 Ft) és navigációs rendszeren (100 000 Ft) át a már említett harmadik üléssorig (szintén 250 000 Ft) tele van ínyencségekkel. Kár, hogy start-stop automata egyáltalán nem kérhető a torkos benzinmotorhoz, a 95 ezres tolatókamera pedig szűken kivágott képet ad, a képre kivetített segédvonalai pedig nem dinamikusak, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen ez a funkció még a közelmúltban is a prémium kategória kiváltsága volt. Összességében nem ez, hanem a feszes rugózás és a magas üzemanyagfogyasztás lesz a vízválasztó a potenciális ügyfelek számára – ezek azonban más kerékmérettel és dízelmotorral alighanem orvosolhatók.

A tesztautó fontosabb adatai:

  • Modell: Fiat 500L Living 1.4 T-Jet Lounge
  • Méretek (h/sz/m): 4352/1784/1667 mm
  • Tengelytáv: 2612 mm
  • Csomagtartó: 638-1708 liter
  • Motor: 1368 cm3 benzines turbómotor
  • Teljesítmény: 120 LE/5000 1/min
  • Nyomaték: 215 Nm/2500 1/min
  • Saját tömeg: 1245 kg
  • Gyorsulás 0-100 km/órára: 6,9 s
  • Végsebesség: 189 km/h
  • Tesztfogyasztás: 8,4 l/100km
  • Alapár: 5 275 000 Ft (500L Living 1.4 16V PopStar 95 LE)
  • Tesztautó ára: 6 055 000 Ft
Share/Save