Ötcsillagos luxus a Níluson (második rész)

Radamis !! - Ötcsillagos luxus a Níluson
2015-08-06 23:23

Jó móka volt a felukkázás, de mi persze sokkal nagyobban laktunk és utaztunk, a Swiss Inn svájci lánc Radamis II. hajóján. A nílusi szállodahajók  Egyforma méretűek és a bejáratuk is ugyanott van minden hajón. Ennek praktikus okai vannak. Az egyik a zsilipelés, ahol hét hajónak kell egymás mögött elférnie. A másik a kikötés. A hajók egymás mellett kötnek ki, és bejáratoknak pontosan egy vonalba kell kerülniük, hogy kényelmes és biztonságos legyen a ki- és beszállás.

Úszó luxus

Az Insight Tours jól választott, ez tényleg egy öt csillagos úszó szálloda. A kabinok nagyok és kényelmesek, a napozó fedélzeten egy nem túl nagy, de kellemes medence, napágyak és törölközők szolgálták a kényelmünket. Az ételek pedig a legjobbak voltak, az Egyiptomban kóstoltak közül, pedig már jó néhány szálloda főztjét kipróbáltam.

A Níluson 2011 előtt még 240 szállodahajó közlekedett ingajáratban Asszuán és Luxor között. Lefelé három nap volt az út, felfelé négy és közben minden érdekes helyen kikötöttek. De elmaradtak a turisták és 200 hajót leállítottak. Minden kikötőbben ott álltak a hosszú távra leparkolt hajók, szomorú belegondolni, hány munkanélküli lett emiatt.

Pedig kár kihagyni egy ilyen utat, különösen most, amikor az irodák óriási kedvezményeket adnak. Félni pedig nincs miért, teljes a nyugalom, nagy a biztonság és a statisztikák szerint nagyobb esélye van egy villamos-balesetnek, mint a terrortámadásnak.

Bazári biznisz

Egyiptomban – és a többi arab országban – a kevés fix áras bolt kivételével kötelező alkudni. Aki ezt nem teszi, azt a kereskedők – már elnézést, de – hülyének nézik.

Az alkura nem árt felkészülni. Először is döntsük el, mennyit ér meg nekünk a kinézett portéka, utána kérdezzük meg az árát. A kereskedő egy elképesztően magas összeget fog mondani, erre legjobb nevetve legyinteni és jelezni vagy mondani, hogy ezt viccnek tartjuk. Erre visszakérdez, mennyit adnánk érte? Szemrebbenés nélkül mondjuk az általa ajánlott ár 10%-át, vagy még kevesebbet, de mindenképpen legyen elég „helyünk” az ár óvatos emelésére.

De legjobb talán ezt egy példán bemutatni.

Kinézünk a bazárban mondjuk egy ruhát, amiért adnánk 30 lóerőt (az egyiptomi font jel LE, amit a magyar turisták lóerőnek fordítanak). A kereskedő 150-nel vagy még magasabban indít, mire nevetve ajánlunk tízet. Ettől a szívéhez kap, de leviszi az árat 100-ra. Még mindig nevetünk és mondunk 15-öt. utána ő jön 80-nal, mi meg 17-tel. Vigyázzunk,   nehogy túl sokat emeljünk egyszerre, mert visszafelé nem lehet menni, és neki több tere van a csökkentésre, mint nekünk az emelésre.

Ez elég időigényes folyamat, mert a kereskedő többször eljátszza a hattyú halálát, de a végén általában odaadja annyiért, amennyit elgondoltunk. Érdemes lehet ezt az összeget külön tenni, és ha nagyon nem akar engedni megmutatni: ennyink van csak, ha nem adja, elmegyünk. Ez szinte mindig beválik.

Ha mégsem, semmi pánik, 10 méterrel arrébb ugyanazt árulják, és legfeljebb egy kicsit feljebb megyünk, ha túl alacsonyra lőttük be a vételárat.

Végül egy hasznos  tanács. A magyarok hajlamosak rávágni, hogy „köszi”, ha kapnak valamit. Nos, ezt ne tegyük, mert furcsán fognak ránk nézni, a köszi ugyanis arabul a női nemi szervet jelenti. Mondjuk inkább a ’sukran” szót, ez a köszönömöt jelenti arabul.

Lónyai László

Share/Save